Úristen, hogy tizenöt évig milyen dinka voltam! Anyu nem szidott le, nem nevetett ki, hanem nagyon is megértő volt. És elmondta, hogy annak idején neki nagy orra volt, és ez hogyan zavarta. És hogy meg megplasztikáztatta az orrát, annyira zavarta. Akkoriban ez még nem volt akkora divat, nem estek át olyan sokan szépészeti műtéteken, ezért mindenkinek azt mondta, hogy az orrsövényferdülését műtötték, és ezért lett kisebb az orra. És hogy ő is szégyellte az egészet, nem akarta, hogy rosszat gondoljanak róla, ezért titkolta. De ahogy én elmeséltem az én problémámat, úgy jött rá arra, hogy milyen butaság volt erről annyi ideig hallgatni, és úgy tenni, mintha valami baromi nagy szégyen lenne.